Vivaldi - A négy évszak




Előszó

1. "Az emberlét tragikumának tudata, az emberi sors elfogadása, bátorság, derű!" Hermann Hesse a régi zenéről írja ezeket. Mindegy a mód (folytatja gondolatát), kecsesség, mint Händel vagy Couperin esetében, gyöngéddé finomult érzékiség, mint sok olasznál és Mozart esetében, vagy csöndes, higgadt készség a halálra, mint Bachnál; a lényeg mindig ugyanaz: "a halálmegvető bátorság, a lovagiasság, az emberen túli nevetés, a halhatatlan derű csendül föl benne." (Az Üveggyöngyjáték, 44. oldal.)

2. "Az emberlét tragikumának tudata"; ez fejeződik ki Vivaldi négy évszakában is. Értékelésem szerint a műnek több olvasata, több rétege van, az értő szemlélő előtt feltárul a mélyebb értelem, a valódi mondanivaló, a beavatottaknak szóló üzenet. Ennek fényében talán valami megsejthető az előadói hozzáállás, az interpretáció döntő fontosságáról is.


Bevezető

3. A mű Antonio Vivaldi: A harmónia és találékonyság erőpróbája, 12 concerto, op. 8. című gyűjteményében található, annak legjelentősebb alkotása. A négy évszak számít az első valódi programzenének. Az abszolút-, és a programzene kérdésében hajlok Kocsis Zoltán véleményére, aki szerint lényegében minden zene programzene. Ez különösen áll a barokk esetében, amint ezt Nikolaus Harnoncourt hangoztatja; a barokk zene lényege ugyanis a szó és zene összekapcsolása "beszédszerű zene".

4. A barokk kezdete, 1600 után rövidesen kialakult egy zenei figurakészlet; azonos szócsoportokhoz mindig hasonló dallam és ritmikai figurák tartoztak. Ezeknek a zenei alakzatoknak szöveg nélkül is a szövegnek megfelelő asszociációkat kellett előidézniük, vagyis szövegre már nem volt szükség az üzenet átadásához. A barokk zene tehát ezoterikus; beavatott hallgatót feltételez, aki érti e zene nyelvét. A korabeli hallgató bírta e nyelvet, így a közvetlen hatás igen nagy lehetett. Vivaldi e zenei ezotéria nagymestere volt.

5. A műben a dinamika-jelölések az egyes szólamok között nincsenek szinkronban, ami azt mutatja, hogy a szerző teljesen impresszionista módon alkalmazta a különféle hangzásokat (Harnoncourt). A barokk kotta jelzésrendszere nagyban megegyezik a maival, de a jelentése nem ugyanaz. Egyes jelek értelmét csak valószínűsíteni lehet, illetve sok akkor mindenki számára tudott dolgot nem írtak be a kottába, ami ma egyáltalán nem nyilvánvaló. Feltárásukra a kutatás (tudás), és a művészi zsenialitás (intuíció) hivatott.

6. A művön a Velencében jelenlévő keleti hatás erősen érezhető. Vivaldi szonetteket is mellékelt művéhez, amiket a legteljesebben ültetett át a zene nyelvére. Ez az elsődleges mondanivalója a műnek. Az alapos figyelem azonban meglátja a szavakon túli értelmet, az emberi sorsot. Négy évszak (négy a teljesség, a tökéletesség szimbóluma); minden évszak három tétel (három a totalitás, az isteni rend, a tökéletesség szimbóluma); összesen tizenkét tétel (a világmindenséget jelképező szám).


Tavasz

7. Az első tételben a szülés/születés örömteli, de fájdalmas aktusa jelenik meg. A tavaszt (a fiatalságot) megszemélyesítő táncot természeti jelenetek többször megszakítják: madárcsicsergés, patakcsobogás, villám és mennydörgés; a világrajövetel viharos eseménye. "A vihar utáni madárdal már nem olyan gondtalanul derűs." (Harnoncourt)

8. A második tételben a pásztor álmát őrző kutya a meghatározó. Az álom a halálhoz hasonlatos dolog, a kutya pedig halálszimbólum. "A brácsa (...) brutálisan közvetlen módon utánozza a kutyaugatást" (Harnoncourt), "molto forte e strappato" utasítással, vagyis nagyon hangosan és szaggatottan. A kutya, mint prima materia az ősanyag, az átváltozás előtti állapot szimbóluma. Az alvilág (Hades) őrzői kutyák, a születés istennőjét pedig kutyák tépik szét.

9. A zárótétel boldog természeti kép; pásztorok és nimfák (álruhás előkelő ifjak) játszanak "vissza a természethez" (ártatlanság) játékot. Végül beárnyékolódik a felhőtlen kép; befejeződik a gyermekkor, közeleg a nyár, az élet terhe. "A négy Évszak-concerto azért is alkot egyetlen, összefüggő művet, mert EGY figura érzelmeit és cselekvéseit ábrázolja az év során." (Harnoncourt; kiemelés az eredetiben.)


Nyár

10. Nyári kánikula, bágyasztó nyomott levegő, kimerültség, nyögés. Kakukk, galamb, tengelic (az első kettő lélekszimbólum). Parasztfiú sírása, zokogása. Lázadása után kitör a vihar. Lassú tétel: a megriadt ember nyugalomkeresése, szorongó szívdobogás (a szív az életerő jelképes centruma). Zárótétel: heves nyári vihar. A villám a teremtő férfiprincípium jelképe, termékenyítő és büntetőeszköz. Mindennek megvan a maga jelentősége, értelme. Lényegében a felnőttkor küzdelmes időszakának zenei ábrázolásáról van szó.


Ősz

11. A meglett kor zenéje. Beérkezés, az érett gyümölcs (egy élet munkája) élvezése. A bor az élet és a halhatatlanság jelképe, az öröm szimbóluma, a lélek felemelkedésének segítője. Vidám paraszti táncdal. Részeg ember támolygása, hencegése, csuklása, artikulálatlan beszéde, esése, feltápászkodása, majd a második tételben alvása. Záró tétel: vadászat (a birtokba vétel jelképe), lovaglás (a teljesség, a győzelem jelképe), vadászkutyák (halál), menekülő vad, puskalövés, a vad agyonlövése. Ki a vadász, és ki a vad? A halál megjelenése a tudatban; kijózanító ébredés. Mágikus-szimbólum, kísérlet a halál elhárítására.


Tél

12. Idős kor, a halál várása. Téli dermedtség (vonóvibrátók és disszonancia), vihar és dermedt hideg váltakozásai. A második tételben a boldog és megelégedett ember otthonában meleg tűz mellett. Ez nem a hallgató nézőpontja, ő kint áll a zuhogó esőben, és benéz az ablakon a világos szobába. Ő már tudja, milyen törékeny ez a látszat boldogság.

13. Az utolsó tétel egy élet záró aktusa. Jégen csúszkálás, félelem, elcsúszás, jég beszakadása, dráma. Vonóvibrátó; félelem, fájdalom, szomorúság. Legvégül megjelennek a szelek, meleg sirokkó, nyári hőségmotívum, téli vihar. A levegő az élet jelképe, nem más mint a lélek; a levegő fogalma a széllel társul. A szél valami rossz közeledtének a jele. Vivaldinál a szelek összekapcsolódnak, egymásba folynak, jelezve az élet egészét, az élet különböző korszakainak összetartozását, egymásra hatását. Valami befejeződött, de nincs teljes megsemmisülés, sokkal inkább átmenet. Ezt ábrázolják a végső taktusok. Ilyen az élet hát, de van benne jó is... - írhatjuk át Vivaldi A Tél szonettének utolsó sorát.


Befejezés

14. A zene közvetítő hatalom a halandók és a szellemvilág között. Feladata nem a szórakoztatás az ellazítás, hanem a felrázás, megrázkódtatás, ráébresztés a gondolkodásra; késztetés az élet megváltoztatására. A helyes előadás érezteti a fájdalmas, drámai, nyers hangot, amit mégis áthat a derű. Az alábbi felvétel (Fabio Biondi) egy előadás a sok közül, érdemes minél több interpretációt meghallgatni, hiszen minden művész hozzá teszi a saját meglátását, kiemeli a számára fontosat.





                                                  Tavasz





                                                    Nyár




                                                   Ősz





                                                   Tél








Felhasznált irodalom

Nikolaus Harnoncourt: Antonio Vivaldi: A harmónia és találékonyság erőpróbája. 12 concerto, op. 8. Az Antonio Vivaldi: Il Cimento Dell' Armonia E Dell' Inventione, 12 concerti OP. 8 (Concentus Musicus Wien) című lemezalbum (TEL-DEC 6. 35386-00-501) kísérőfüzetének teljes szövege. Régi zene. Tanulmányok, cikkek, interjúk. Szerkesztette Péteri Judit. Zeneműkiadó, 1982.

Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 1990.

Marie-Lousie von Franz: Álmok. Ursus Libris, 2009.




2012. március 31.